Életrajz

Réti István 1872-ben született Nagybányán. 1890-ben beiratkozott a Mintarajziskolába és Greguss János tanítványa lett. Később Münchenbe Hollósy mellett tanult két évet, majd Párizsba utazott, ott a Julián Akadémián tanult hat hónapig. 1894-ben Lyka Károly ösztönzésére Olaszországba utazott, majd 1904-ben bécsi tanulmányútra, 1906-07-ben pedig Fraknói ösztöndíjjal Rómába utazott.

1902-ben a nagybányai művésztelep első mestere, Hollósy Simon Técsőre (város Ukrajnában) távozott és megalakult a Nagybányai Szabadfestő Iskola, amelynek egyik vezetője Réti István lett. Az 1910-es évektől egyre kevesebbet festett, de annál buzgóbban tanított a nagybányai iskolában, korrigálta a fiatal művészek munkáit. 1913-tól meghívták óraadó tanárnak a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1923-tól teljes állású tanárként oktatott a Képzőművészeti Főiskolán 1938-as nyugdíjazásáig, 1928-35 között a főiskola rektora volt. Filozófiai, művészetelméleti kutatásokat folytatott, megírta „A nagybányai művésztelep” történetét, melynek már a kéziratra megkapta 1941-ben a Baumgarten-díjat. 1942-ben szülővárosa, Nagybánya választotta díszpolgárává.

Réti István a festészetben, a grafikában, a művészettörténetben és a művészetpedagógiában egyaránt maradandót alkotott. Számos vázlata, festményei és művészetkritikai, művészettörténeti írása maradt ránk. Festményei egy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.