Leírás

Matthias Brandes német festőművész szürrealizmusba hajló műve a kora reneszánsz táblaképeinek világát idézi fel perspektivikus térábrázolásával, az építészeti elemek, boltívek tömbszerű megjelenítésével. Festményének finoman megmunkált felülete rusztikus hangulatot sugároz, anyagszerű és plasztikusnak tűnő hatást kelt. Álomszerű képein építészeti elemek között lebegő házikók makettjeit láthatjuk. Ilyen jellegű munkája  a gicleé technikájával megfestett Udvar I is. Brandes egy olyan belső udvar képét ábrázolja, amelyet magas fal határol körbe. Az erődítményszerű építmény falát három boltíves kapu töri meg, a középső bejárat mögött az árnyékban kicsiny házikó bújik meg. Egy másik épület makettja a  fal síkjával párhuzamosan fenn a felhő felett, a koromfekete égbolt előtt úszik. Úgy tűnik, a fal mögött csak a sötétség van. Az arányok és az udvar közepén lebegő felhő illuzórikussá teszi a teret, a dobozszerű építmény a sötét semmiben áll.  A márványsíkok, az éles árnyék a mérnöki szerkesztettség dermedten statikus világot alkot.    Matthias Brandes Udvar I című alkotásán a valós élet arányai felborulnak,  a házak miniatűr játékokká válnak. Mint egy terepasztal gyermekjátékaival, úgy játszik a festő is lezsugorított kockaépítményeivel: hol lebegteti a térben, hol elbújtatja azokat. Brandes montázs-szerű, szürrelaisztikus képe ellentmondásokra épül, az elemek aránya irreálissá teszi őket.  „Az ellentmondások érdekelnek: a házaim úgy néznek ki, mintha kemény és nehéz anyagokból készültek volna. Ehelyett úgy lebegnek vagy szárnyalnak, mint a fészkéből kirepült madár. A festmény egy olyan párhuzamos világot ábrázol, amely utat enged gondolatainknak és fantáziánknak. Amit ma megállítottál, lehet hogy tegnap még mozgott vagy repült, vagy éppen holnap is ezt fogja tenni. Minden dolog helyzete  ideiglenes és kétes.”- vallja az alkotó. 

Részletek